Más szavak

Az alábbi töredéket kicsivel több, mint fél éve hoztam össze; el is riasztott az írástól egy időre. Vonaton született, reggel, kétségbeesett próbálkozásként egy konokfehér .txt fájl összemaszatolására - már nem emlékszem, öt csendes évvel a hátam mögött mit is akartam az egésztől tulajdonképpen.
Csak azt tudom, hogy ebből az összecsapott, jellemeket és stílust nélkülöző, párbeszédszerű valamiből mégiscsak üzenet lett: vállalhatlan, és őszinte.

Nehéz volt vitatkozni vele, főleg mert én írtam, magamról; holott ez, ilyen formában, soha nem fogalmazódott volna meg bennem.
És persze az egész az értelmét vesztette, amikor rámszakadt az ég - hirtelen egészen könnyű lett elvonatkoztatni, szimbólumokat látni a vonat ablakából, más szavakkal mondani el mindazt, amit a sajátjaiddal nem tudsz, vagy nem lehet...

...ez a töredék pedig megmaradt remek emlékeztetőnek arról, hogy mennyire nem szabad írással próbálkozni, ha az egyetlen, amiből meríthetek, az én magam vagyok. Mert akkor nem más szavakkal dolgozik az ember - csak a sajátjaival máshogy.

---


"You became a fundamentally boring person!" she yelled, then dropped her bag on a seat and disappeared in the kitchen.
"I just made you up, and you feel bored already?"
"Describe me!"
She clearly won. I had no idea how she looked, or was expected to react.
"Why am I even talking to you."
"That's the only thing you ever believed in." Her face appeared in the kitchen door, busy struggling with a paper box. "That you could write. Can you help me with this?"
I took the box, opened it, and stared blankly at the teabags.
"Pick one for me too" I asked her a few seconds later, and retreated back to the room. "Wait. You just said, I could. When did I lose it?"
"I don't know. When you moved in here?"
"Nonsense. I did-"
"You did your best work with people around. You used to be part of a family, you know? Now all you do is TV and books. No wonder you have nothing to write."