Addig ugye minden film és színdarab eljut, hogy Rómeó leszólítja Júliát. Amit viszont rendszeresen elfelejtenek tudatosítani, hogy Rómeó...
...nos, verssel csajozik.
Még csak nem is jó verssel. Négy jambikus pentameter, ABAB rímpárokkal – jaj, klisé! (Ami, ha hihetünk az eddig látottaknak, Rómeótól egyáltalán nem meglepő.)
A meglepő az, hogy Júlia is verssel válaszol. Ugyanaz a pentameter, ugyanaz a rímképlet, ugyanannyi sor. Ott, helyben, egy (számára) vonzó srác elképedt arca előtt felveszi az unalmas rutinnal bedobott kesztyűt, és úgy vágja vissza Rómeó arcába, hogy az rögtön el is ejti: egyetlen sor szakad csak ki belőle, ami ráadásul nem is rímel semmire, csak a ritmusa és a hossza stimmel.
Have not saints lips, and holy palmers too?Júlia szintén egyetlen sorral válaszol. Tartja a versformát, és rímet vált, ezzel a látszólagos elutasítás ellenére is folytatásra kényszerítve Rómeót:
Ay, pilgrim, lips that they must use in prayer.Gondold végig. Rómeó ABAB-jét Júlia visszadobta CDCD-vel, amire Rómeó összehozott egy meglepett E-t. Erre dobja be Júlia az F-et, és innen Rómeónak, ha tényleg akar valamit a lánytól, ezt követnie kell: —EF!
O, then, dear saint, let lips do what hands do They pray — grant thou, lest faith turn to despair.Olvasói / szerkesztői vélemény (meg nyelvészkedés) kérdése, hogy megadjuk-e neki a pontot, mert az F pár nem zökkenőmentes, de a kesztyűt fölveszi végre... és ezt már Júlia is egyértelműen értékeli:
Saints do not move, though grant for prayers' sake."Kérd." Rómeó pedig (nagyon helyesen) G-re G-vel befejezi a szonettet, mielőtt lekapná a lányt:
Then move not, while my prayer's effect I take. [Kisses her.]Miért emelem ezt ki? Mert szerintem erről szól a történet. Minden más elem —Verona, családi viszály, mindenféle tőrök és mérgek, mesevégi tanulság— csak nagyon gyenge utózengéje ennek a pillanatnak: amikor egy véletlen találkozásból kibomlott egy szonett.
No comments:
Post a Comment